krasznai
Hogyan is mondhatnám el neked mennyire hiányoztál, hisz oly régóta nem beszéltünk…
Ahogy kezd kibontakozni előttem életem terve, úgy nyer fokozatosan értelmet minden eddigi történés, minden apró mozzanat.
Általában egy-két lépést látok előre. Időről-időre kibontakozik előttem a teljes kép is. De van úgy, hogy fogalmam sincs merre haladjak…
Lassan elérkezek a nulla pontba. Bármit is jelentsen ez.
Azt látom, mire a Világ a mostani formájában megszűnik funkcionálni lesz elég ember, aki tudja majd mit kell tennie.

Innen már nincs hová emelni a tétet…

Mindíg próbálok úgy tekinteni az egyes eseményekre, hogy ebből is tanultam valamit. De azért van hogy nem sikerül.
Furcsa módon a jövőről is vannak emlékeink és a múltat is meg tudjuk változtatni. De akárhogy is, mindkettő aktívan visszahat a jelenre.