Ahogy kezd kibontakozni előttem életem terve, úgy nyer fokozatosan értelmet minden eddigi történés, minden apró mozzanat.
Általában egy-két lépést látok előre. Időről-időre kibontakozik előttem a teljes kép is. De van úgy, hogy fogalmam sincs merre haladjak…
Lassan elérkezek a nulla pontba. Bármit is jelentsen ez.
Azt látom, mire a Világ a mostani formájában megszűnik funkcionálni lesz elég ember, aki tudja majd mit kell tennie.
Innen már nincs hová emelni a tétet…
Mindíg próbálok úgy tekinteni az egyes eseményekre, hogy ebből is tanultam valamit. De azért van hogy nem sikerül.
Furcsa módon a jövőről is vannak emlékeink és a múltat is meg tudjuk változtatni. De akárhogy is, mindkettő aktívan visszahat a jelenre.
Ha megvan a helyes irány, nincs más dolgod mint tartani azt.
Mindenkinek megengedem hogy azt mondjon, tegyen és gondoljon, amit csak szeretne. Általában még magamnak is.